Magamról

Saját fotó
Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam... (A szerző fotóját Kocsis Dóra készítette http://dorcphoto.blogspot.hu/ http://​www.facebook.com/​PhotosByDorc )

2013. november 19., kedd

Dán királyfik (meg egy amcsi) - vol. 2. - Avagy, így mulat két magyar úrinő - 1. sz. kiegészítés

Tegnap Ági felhívta a figyelmemet, hogy egy nagyon fontos momentumot kihagytam a blogbejegyzésből, mégpedig ígyen:


"Kihagytad a pirotechnikát a blog-ból. Pedig tök jó volt belenézni 2 méterről a 200 fokos atomvillanásba! J"

és tényleg, igaza van. Szóval nagyon remek volt a színpadtól 2 méterre időnként megvakulni és megsüketülni a kirobbanó pirotechnikától. Arról nem is beszélve, hogy Áginak mázlija volt, egy akkora darab ember állt előtte, hogy csak na, így a villanófényből kitakarta, míg nekem - mivel előttem egy hobbit állt és még a biztonsági őr sem volt magas - kivillogták a szemem a drágák. Így persze extra élményhez jutottam, színes karikák tarkították időnként a látványt :D

És valami még Áginak sem jutott eszébe. Mindig megfeledkezünk szegény dobosról, mert úgy el van bújva állandóan a dobjai mögé, hogy így kb. mintha ott se lenne. Holott...... nagyon is ott van! Dupla lábdobbal, amit veszettül tud pörgetni. De olyan szinten, hogy minden porcikám vibrál tőle és valami eszméletlen jó érzés!

Remélem, most már minden lényeges momentum megörökítésre került, ha nem, jönnek a további kiegészítések!

2013. november 18., hétfő

Dán királyfik (meg egy amcsi) - vol. 2. - Avagy, így mulat két magyar úrinő :)

Júniusban aaaaaaanyira jó volt a koncert, hogy azonnali döntés született, amikor megláttuk, hogy novemberben Bécsben adnak koncertet a fiúk. Így történt, hogy a hétvégén útnak eredtünk és ismét hatalmasat tomboltunk Ágival.
Vasárnap délelőtt vonatra pattantunk, elmentünk Bécsbe. Felmértük a terepet, megkerestük a számunkra megfelelő tömegközlekedési eszközöket, elfoglaltuk a szállást. Mindeközben gyalogoltunk néhány kilométert, de még jól is esett. Fél 7-kor volt kapunyitás a Stadthalle-ban, úgy gondoltuk, fél 6 felé odanézünk, aztán beülünk valahová iszunk egy forrócsokit. Nos hát fél 6 felé odanéztünk, majd hisztérikus sebességgel beálltunk a sorba, mert már elég szépen kígyózott. Ácsorogtunk kint egy órát, a végén már nagyon fázva. Közben jöttek naaaagy, sárgapólós emberek sárga karszalagokkal és adtak annak, aki kért. Kértünk mi is, remélve, hogy nem fog fájni, amit ezért cserébe adnak. Nem fájt, bemehettünk a "VIP" szekcióba, előre, nagyon előre :D, ismét a második sorban tomboltuk végig az egészet. Ez a koncert néhány szempontból első alkalom volt számomra. Első alkalom volt, hogy az idősebb korosztályba tartoztam. Az átlagéletkor max 20 év körül mozgott. Meg is jegyezte Mr. Poulsen, hogy teenage party van. Mondjuk ennek is volt köszönhető, szerintem, hogy életemben először nem kellett küzdeni a helyért. A kisfiúk és kislányok meghajoltak nagyságunk előtt és amikor tomboltunk, tisztes távolságot tartottak tőlünk. Pedig nem is pogóztunk (legalábbis nem durván, nem lökdöstünk senkit). Na, de kicsit előre szaladtam.
Szóval, bementünk, ruhatároztunk (főleg Ági), pozícionálódtunk és ácsorogtunk újabb egy órát. Nagyjából fél 8 magasságában játszani kezdett az előzenekar előzenekara, a Teenage Bottlerocket nevű amcsi punkegyüttes. Hátööööö, nem volt jó, de legalább sz@r volt. Nem tudom, mit szedett a basszer, de én olyat soha nem szeretnék. Ha meg magától volt ilyen, akkor nehogy megharapjon, mert elkapom... Na jó, ez így nem teljesen igaz, az utolsó két szám egészen élvezhető volt. Azt megelőzően azon gondolkodtam, hogy az énekes arcán látható külsérelmi nyomokat biztosan akkor szerezte, amikor valaki le akarta beszélni erről a zenéről. Nem sikerült, de keményen küzdhettek. Ja, és azon, hogy vajon sikerül-e a csókának a mikorfonállványa és köztem lévő uszkve 3 méteres távolságot átköpnie.... valami hihetetlen módon fröcsögött. Brrrrrrr. Eltelt velük az idő. Aztán kicsit átpakoltak és elkövetkezett az előzenekar, az Iced Earth. Jó volt! nagyon jó. Eszembe is jutott, hogy tutira fel fognak oszalni nemsokára. Eddig akárhány előzenekar megtetszett, fél éven belül oszlásnak indultak. Kár lenne értük. Ennél a pontnál dobtam el az agyam másodszorra. Ja, az elsőt még le sem írtam, majd mindjárt. Állt mellettem egy kissrác, aki az előzenekar előzenekarának kezdéséig nyolcvanhatszor posztolta a fészbúkra, hogy hol van, esetleg valami gyümölcsöket nyomogatott a telefonján. Az Iced Earth alatt odáig vetemedett, hogy ezerrel tolta a posztokat, csak úgy suhantak az ujjai. Majd mikor az énekes szájából elhangzott a felszólítás, miszert: praclikat a magasba, kiccsávó csápolt kettőt (fejét fel sem emelve a foniról) majd folytatta a kijelző felszántását....

                                                                    Íme:
 
És az egész koncertet végig fészbúkolta. Ennyi erővel a jútyúbon is végignézhette volna...
 
Amin először kiakadtam, az pedig a következő volt. Mihelyt a színpadra perdültek az első zenészek, a full osztrákokkal teli első sor kompletten nekiállt behelyezni a füldugókat!!!! Hát minek nyomul az ilyen az első sorba??????? Menjen hátrébb, ott nem olyan hangos, hogy kisimuljon az arca a végére.
 
Na de vissza a főmenűbe: az Iced Earth nagyon jó volt, igazi hajrázós, kemény metál zene. Pont nekem való. A bácsik is hozták a műfaji sajátosságokat. Seggig érő sérók (nem tarkótájról indulva...), csörögtek a láncok, feszültek a bőrgatyák. Néha volt csak olyan érzésem, hogy valaki éppen jól megmarkolva, kétszer 360 fokban csavargatja az énekes golyóit, csak ettől adhatott ki üvegrepesztő hangokat. Annyira tetszett, hogy elhatároztam, utánuk nézek, beszerzéshez fogok, satöbbi.
 
Aztán megint pakolgattak nyolcvan órát, már kezdtem nagyon türelmetlen lenni. Erősen megfontolás tárgyává tettem, hogy megkeresem őket és szipirtyó módján visítva kizavarom a bandát a színpadra. Vagy a vudu működik, vagy pont ők is úgy döntöttek, mindenesetre kisvártva elkezdődött amiért jöttünk. Színpadra állt a Volbeat. A legjobb koncertek listáján most holtversenyben vannak saját magukkal a második helyen, de kezdik támadni a csúcsot :)
 
 
Júniusban nem játszották el a legeslegkedvencebb számomat, nagyon szurkoltam, hogy ezúttal megtegyék. Abban is bíztam, hogy nem tartják magukat a júniusi szigorúan másfél órához. Szerencsére mindkét vágyam teljesült. A következő kicsit több mint két órában folyamatosan ugráltam, tomboltam, énekeltem, sikítottam, csápoltam, tapsoltam, örültem, boldog voltam :)
Csak egyszer sikerült beégnem, kicsit. Az egyik kedvenc számom akusztikus gitárral kezdődik. Amikor azt behozzák, már biztosan tudom, hogy a következő öt percben elvesztem a kapcsolatot a külvilággal, csak a zene van, az éneklés, az ugrálás, a fülig érő vigyor. Bejött a gitár, Mr. Poulsen megérdeklődte, hogy na vajon melyik szám jön. Nyilván bekiabáltam a szám címét. Én, egyedül, a nagy Stadthalle-ban. Egérhangon. Meg is jegyezte Michael, mi az hogy csak a lány tudja? vicces volt....
Eljátszották a legtutibb kedvencemet is, bár akkor már fogytán volt a levegőm, energiám meg már kb. semennyi, de összekapartam a tartalékokat és nekiveselkedtem a tombolásnak.
A koncert végére ambivalens érzéseim támadtak. Egyrészt nem akartam, hogy vége legyen. Másrészt életemben először nagyon vártam, hogy vége legyen. Olyan szinten ki voltam száradva, hogy nagyon rosszul éreztem magam. Kicsit kóvályogtam is, látszhatott rajtam, hogy nem minden kerek. Az előttünk álló, nem túl magas, de egyébiránt meglehetősen rendben lévő biztonsági őr gyerek arcán láttam néha átsuhanni a rémületet: "Te jó ég! Ha ez itt nekem elájul, hogy a picsben szedem ki onnan???????" Azért sajnos egyszer csak véget ért. Nem lett pengetőnk. És vízhez is baromi nehezen jutottam. Osztrákiában az a policy, hogy a koncert vége után nem árusítanak a büfék! Nóóóóóóórmális? A budiban meg csak meleg víz van.... Nagy nehezen találtam egy még árusító pultot, ahol kb. heroin árban szereztem fél liter vizet plusz egy Volbeat-es poharat. Amit ugyan már előtte is sikerült magunkévá tenni, de sebaj. Inkább kettő, mint egy sem :D :D

A fotókért, és az élményért is ezer hála és köszönet Schwarzkopf Áginak!

2013. november 12., kedd

SzőkenőSzarvas Rulez!

Akartam írni egy nagyon jó kis blogbejegyzést, mert eszembe jutott egy irtó jó téma. Mivel aznap már írtam egyet, úgy gondoltam majd másnap, ne posztoljunk egyszerre kettőt. Ugyanezzel a lendülettel el is felejtettem, miről akartam írni és azóta sem jutott eszembe. Úgyhogy itt van helyette ez :D soxeretettel ;)

2013. november 5., kedd

Nyamvadt macskából királylány

Ehhez a feladathoz minimum varázserőre van szükség, mint a tündérmesékben. Bár ha az ember kicsit jobban utánanéz, utánagondol, rájön, hogy egy wellness-hétvége is képes hasonlóra.
Az elmúlt 2-3-4 hónap alatt felhalmozódott stressz, fáradtság már odáig kulminálódott, hogy igazán nyamvadt macska lett belőlem. Szerencsére elérkezett a hosszú hétvége és az erre az időpontra már jóóóóóval előbb lefoglalt 3 napos csajos hétvége. Ismét Herceghalmot vettük célba, a jól ismert szállodát. Nagyon vágytunk már Tibi, a masszőr kezei közé. Sajnos Tiborunk elhagyta a fedélzetet, amin kicsit bánkódtunk, de a második legjobb, Dani maradt és új masszőrökkel is bővült a csapat.
Pénteken egy remek ebéd elfogyasztása után közelítettük meg Edittel az ojjektumot. Becsekkolás, cucc a szobába való behajítását követően rutinosan megtámadtuk a wellness recepciót és előjegyeztettük magunkat a csomagban foglalt masszázsokra, plusz az állandó bónuszként igényelt mediterrán testkezelésre. (Amit nagyon jól tettünk, mert nemsokkal később már csak vasárnap délutánra volt szabad időpont....) Az egyik csomag-masszázs csokis volt. Egyszer régebben már voltam csokis masszázson, ami után hetekig rá sem bírtam nézni a csokira, annyira intenzív volt az illata a csokis olajnak. Emiatt tartottam kicsit tőle, de itt egyáltalán nem éreztem masszázs közben csoki illatott, cserébe valami fura, de nagyon kellemes állaga volt a cuccnak, amivel Dani átgyúrta a hátam helyén lévő betontömböt. Majd a masszázs végeztével a kezembe nyomott egy törölközőt, egy tusfürdőt és megmutatta merre van a zuhanyfülke. Néztem is magamban nagyokat, hogy hát ilyen még sosem volt. Aztán rájöttem. Tényleg olvasztott csoki és kakaóvaj keverékével masszírozott :). Mondjuk lemosni nem volt annyira pöpec, mint amíg a hátamra került, kellett kicsit jógázni hozzá, cserébe csak picit lett csokis a köntösöm. Én néhány perccel előbb végeztem, mint Edit, úgyhogy megrendeltem a gyümölcsturmixot, míg vártam rá és legszíveseben doromboltam volna, annyira jó volt.
Egyik nagy kedvencünk itt az infraszauna. Ezt olyannyira kedveljük, hogy bár már negyedszer voltam itt, még sosem láttam a finn szaunát :D. Sajnos most nem tudtuk annyit élvezni, mint szerettük volna, ugyanis teljes teltházzal működtek és még napi vendégeket is beengedtek a wellness részlegbe. Miután párszor bepróbálkoztunk, úgy döntöttünk, hogy a masszázsok között jó lesz nekünk a szobában is. A bugyogtató medencéhez sem fértünk hozzá, mivel ez a szálloda nem feltétlen kisgyerek-barát, így csak 1 db KÜLTÉRI gyermekmedence van. Ilyenkor ez nem annyira praktikus. Viszont legalább játszósarok vagy -szoba sincs, ezért a kicsik egyetlen szórakozása a viccesen bugyborgó medanszié. Kb. 1 négyzetcenti szabad hely sem volt, csak ricsaj, és amúgy is csak a medence partján tudtunk volna heverészni (már ha lett volna szabad nyugágy). Úgyhogy két masszázs között inkább a szobában múlattuk az időt olvasással, beszélgetéssel, szundizással. Szombat délelőtt még sétáltunk is egy kicsit. Na nem sokat, nehogy megártson.
A mediterrán testkezelés ismét fantasztikus volt, el is alukáltam közben kicsit és még jobban sajnáltam, hogy nem tudok dorombolni, mint a cicák. Utána a rendszeresített turmix, majd fel a szobába és továbbfolytatni a lustulást. Az esti aromamasszázst egy bodzateával zártuk, ami igazán jó döntésnek bizonyult. Annyira kisimultam, lelazultam, hogy a liftet is alig találtam el. Liftről jut eszembe: tisztára "otthon vagyok" fílingem volt, mivel a nagy tömeg miatt minden alkalommal annyit kellett várni a liftre, mint a munkahelyemen :D
A reggeli és a vacsora most sem okozott csalódást, minden alkalommal megöltük Pocakot. Volt, hogy bele is rúgtunk a földön fekvőbe. Ez a hátránya a svédasztalnak, "juj, ezt is megkóstolom", "jaj milyen ínycsiklandó". Aztán mire mindenből eszel 1-2 falatot, már meg is etted a szokásos heti adagodat, egyetlen étkezésre. Sebaj. Ezek a hétvégék a hedonizmusról szólnak. Volt egy nagyon vicces epizód is. Ezen annyira kellett nevetnünk, hogy gyorsan fel is álltunk és elhagytuk az éttermet, mielőtt kirobban belőlünk a visítva röhögés. Egy régebbi posztomban már megemlékeztem Pameláról, a felszolgálók gyöngyéről. Tavaly óta a hosszú szőke copfját hosszú feketére cserélte. Valamelyest fejlődött is, mert nem felejtette el kihozni a megrendelt limonádénkat. Ugyanakkor a rengeteg vendég őt is megkavarta. Szerencsére mi már a vacsora végén jártunk, mikor csórikám megállt majdnem az asztalunknál, italokkal telerakott tálcával és látszott rajta, totál elvesztette a fonalat. Állt ott kétségbeesetten, nézett körbe-körbe a teremben, hogy ugyanvajon ki rendelte ezeket. Közben mozgott a szája, valamit motyogott magában. Szegénykém teljesen olyan volt, mint az amcsi vígjátékok. Nem akartuk megbánatni, hogy az orra előtt pukkadozunk a nevetéstől, ezért viharos sebességel távoztunk a vacsoraasztaltól. Mindenesetre este még néhányszor eszünkbe jutott és könnyesre nevettük magunkat.
A másik nagy kedvencem ebben a szállodában, a kétszemélyes zuhanykabin. Egyrészt tök kényelmesen lehet benne zuhanyozni, tutira nem vered le közben a könyököd, térded és semmit nem fejelsz meg, mint vak bálna a tankerhajót, ahogy ez általában szokásom. Másrészt, mivel kétszemélyes, eszembe jutott néhány dolog.... ;)
Ennek a hétvégének egy reklámszöveggel tudnám megadni a szinopszisát:
"Ahogy a masszőr az erős, meleg tenyerével elsimitja a testedben az izomgörcsöket, feltöri a bebetonozódott izomkötegeidet, az megfizethetetlen. Minden másra ott a MasterCard."
Hát így történt, hogy a csütörtöki extrán nyamvadt macskából vasárnap estére ismét királylány lett. Előfordulhat, hogy egy varázspálcával ez hangyányit gyorsabban ment volna, de a varázslatoknak mindig meg kell fizetni az árát. Így biztosabb a hatás :D